ID
PW
Login  Register  Help
My album reviews/comments My collection My wish list
Virrasztók - Memento Mori! cover art
Band
Albumpreview 

Memento Mori!

(2011)
TypeStudio Full-length
GenresFolk Metal
LabelsIndependent
Album rating :  75 / 100
Votes :  1
Lyrics > V > Virrasztók Lyrics (20) >

Memento Mori! Lyrics

(10)
Submitted by level Tinfeer
1. Szigeti veszedelem
Hallottad-e hírét az Sziget várának,
Az Sziget várának, szomorú sorsának,
Zrínyi horvát bánnak, Szulejmán szultánnak,
S számos jó vitéznek, kik ott meghalának.

Folyókért, mezőkért, édes szép hazánkért...

Kell ma még, kell ma még, kell ma még a hősiesség,
Szívünknek vérivel írható majd a dicsőség,
Kell ma még, kell ma még, kell egyet bátran lépni,
Halni indulunk el most, bármily szép is élni.

Az turbános oszmán hazánkra rárontott,
Kit el nem pusztított, rabláncon elhurcolt.
Útjában ott állt Szigetnek sárból vert vára,
Benne Zrínyi Miklós már halálra szánva.

Istenért, Hazáért, az ország szabadságáért...

Kell ma még, kell ma még, kell ma még a hősiesség,
Szívünknek vérivel írható majd a dicsőség,
Kell ma még, kell ma még, kell egyet bátran lépni,
Halni indulunk el most, bármily szép is élni.

Negyvenszeres túlerővel hiába dacoltak,
Szigetvárnak védői mind hősi halált haltak.

Kell ma még, kell ma még, kell ma még a hősiesség,
Szívünknek vérivel írható majd a dicsőség,
Kell ma még, kell ma még, kell egyet bátran lépni,
Halni indulunk el most, bármily szép is élni.
2. A halálmadár
Zöld erdőben, sík mezőben él egy nagy madár,
Éj a színe, jég a szíve, nyomában a halál.

Akinek a háza felett ez a madár sír,
Várja azt a szemfedő, a koporsó, a sír.

Várj madár, várj, te csak mindig várj!
Várj madár, várj, hozzánk el ne járj!
Először, hogy eljött hozzánk, s hallottuk hangját,
Gyászt hozott, és eltemettük szeretőm bátyját.

Várj madár, várj, te csak mindig várj!
Várj madár, várj, hozzánk el ne járj!

Jaj, a hideg őszi széllel megérkezhet már,
Ágról ágra, kútkávára, a házunkra száll.

Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!
Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!

Másodszorra mikor láttuk, ült a körtefán,
Hangja nyomán elsirattuk apám és anyám.

Ha még egyszer megszólal a házunk tetején,
Az egyikünk útnak indul rózsám, te vagy én.

Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!
Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!

Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!
Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!
3. Kökény Anna
Kökény Anna volt a nevem,
Nem Szöged nevelt fel ingem,
Felnevelt az édesanyám,
Szögedi vár lett a tanyám.

Boszorkánypör volt Szögeden,
Akkor ítéltek el ingem
Megkínozták a testemet,
Elvették az életemet.

Gyógyítottam, bábáskodtam
Átkozottul szegény voltam,
Én senkit meg nem átkoztam,
Soha senkit nem bántottam.

Egyszer mégis bevádoltak,
Boszorkánynak kiáltottak,
El is fogtak váratlanul,
Megégettek ártatlanul.

Üljön össze hát a szegedi nagytanács!
Ne tűrjük tovább a boszorkánykodást!
A pribék kezdje el a kínvallatást,
Kényszerítse ki a terhelő vallomást!

Nem én idéztem jégverést,
Vajúdóknak sem szenvedést,
Nem mérgeztem meg a kutat,
Nem tagadtam meg az urat.

De mert mégis elítéltek,
Érjen el az, mitől féltek!
Mind, ki máglyára juttatott,
Örökre légyen átkozott!

Az alsó Tisza-part a vízpróba helye,
A vádlottat a bakó ott nyomja le.
Ki végleg elmerül, ártatlan lehet,
Akit feldob a víz, nem kap kegyelmet.

Valld be Kökény Anna minden bűnödet,
A Sátánra bíztad gyarló lelkedet.
Kész az ítélet: máglyahalál!
Így jár, aki az ördöggel cimborál!
4. Vidróczki
A Vidróczki hires nyája
Csörög-morog a Mátrába.
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróczkit nem találja.

Mikor betyár voltam,
Szabad madár voltam.
Szabad madár voltam,
Mindig kóboroltam.

Csak a rózsám mondta:
Feküdj mellém, kedves!
Feküdj mellém, kedves,
Szívem érted verdes.

Hej, Vidróczki, édes lelkem,
Vacsorát is készítettem,
Ágyamat is megvetettem,
Lepihenhetsz énmellettem.

Hej Vidróczki, vadgalambom,
A hajamat is kibontom,
Megoldom a pendelyemet,
Hajtsd mellemre a fejedet!

Csak a rózsám mondta:
Feküdj mellém, kedves!
Feküdj mellém, kedves,
Szívem érted verdes.

De hogy elaludtam,
Fogott madár voltam.
Fogott madár voltam,
Abba belehóltam.

Kelj fel, Vidróczki, add meg magad!
Ma akasztják a betyárokat!
Kelj fel, Vidróczki, add meg magad!
Ma akasztják a betyárokat!

Hej, Vidróczki, ez a csárda
Körül van zsandárral állva,
Megmentheted a nyakadat,
Ha megadod most magadat.

Hej Vidrócki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
Mit ér nekem hat vármegye,
Tizenkettő jöjjön ide!

Kelj fel, Vidróczki, add meg magad!
Ma akasztják a betyárokat!
Készülj, Vidróczki, add meg magad!
Ma akasztják a betyárokat!

Hej Vidróczki, elárultak,
A pandúrok körbefogtak,
Be is lőttek az ablakon,
Piros vér foly az asztalon.

Hej, Vidróczki, most véged van,
Az életed kezünkben van!
Meg van töltve hat pisztolyom,
Az életem drágán adom!

Hej Vidróczki, szép szeretőm,
Csupa vér lett a keszkenőm,
Folytassad a betyárkodást,
Megbántam már az árulást.

Hej, Istenem, jó Istenem!
Ki árulhatott el engem?
Vagy barátim, vagy szeretőm,
Vagy elárult a teremtőm!

A Vidrócki sírhalmára
Gyöngy hull a koporsójára.
Ki szerette, ki feladta,
A Vidróczkit az siratja
5. Gyász
Téged látlak álmaimban, míg te fekszel lenn a sírban
Hozzád szólok gondolatban, könnyem nincs már, mind elsírtam rég.
Mit is tehetnék?
Fekszem bénán - bár utánad mehetnék!

Kezed érzem a kezemben, lélegzeted a mellemben,
Szemed őrzöm a szememben, szíved dobban a szívemben.
Bár a hangodat hallhatnám!
De csendben fekszem - fáj egy örökléten át.

Ültetek egy bazsarózsát,
Könnyel öntözöm
Vérem színezi a szirmát,
A rózsába költözöm.

Körösfői utca bánattal kirakva
Poros se lett az én csizmám, sej, mikor végigvittek rajta.

Földre rogyva a sötétben éjszaka a temetőben
Sírod mellé letérdelek, egy rózsatövet elültetek.
Fáj, hogy élni muszáj így nélküled
Várj! Én is indulok már!

Ültetek egy bazsarózsát,
Könnyel öntözöm
Vérem színezi a szirmát
A rózsába költözöm.

Ültetek egy bazsarózsát,
Könnyel öntözöm
Vérem színezi a szirmát
A rózsába költözöm.

A temető kapu végleg ki van nyitva,
Azon visznek bé engemet sej, abba ja fekete sírba.
Sírom két oldala rózsával kirakva,
Körösfői hírös lányok sej sírva ültették azt oda.
Szedjétek le lányok rólam a virágot, csak azt az egy bazsarózsát sej, le ne , le ne szakítsátok!
6. Pipás Pista
Belém törölted a csizmád mocskát
Letépted rólam a pendelyt s a szoknyát
Az asszony úgy jó? Megalázva?
Megverve és meggyalázva?

Ezt többé el nem tűrhetem,
Most véget ér asszony-életem
Eltűnök innen, férfiruhát húzok
Kalap a fejembe, s pipára gyújtok.

S míg részegen alszol, lobban a tető,
Lángból borul rád szemfedő
Asszonyodat sem keresni majd senki,
Elindulhat a dolgát tenni.

--------------------------------------------------------------
Az alföldi rónaságon én pipázva lépdelek,
A tanyákat sorra járom, egy kis munkát hogy lelek.

Ha az istállóban végzek, ehetem és alhatom
S míg asszonyoknak segítek, panaszukat hallgatom.

Nem bírom már, Pipás Pista,
Férjem részeges, garázda,
Mikor kiveti a kocsma,
Engem gyaláz meg hajnalba.

Nekem nem élet az élet,
Egyszer megöl, attól félek
Bár volna két erős kezem,
Én ölném meg azt hiszem

Mondd, hogy ez legyen a munka, s nem sokáig él,
Öngyilkost vár a gerenda, van nálam két rőf kötél.


Az első volt Dobák Antal, s harmincöt követte még,
A nők kézről kézre adtak, s fizettek a munkámért.
Így lettem én Pipás Pista asszonyoknak ostora,
Tisztességes napszámosból a tanyavilág hóhéra.


Azt hallottam a múlt nyáron
Öngyilkos lett huszonhárom
Mulatozós tanyagazda,
Rőf kötéllel felakasztva.

Ezt már a csendőr sem hitte,
Pipás Pistát el is vitte
Elővette, kihallgatta,
Bíró elé állíttatta.

Senki nem nézett szemébe,
Mégis kiderült a bűne,
Elítélték őt halálra,
Amit tett, a nyaka bánta.

Így járt köztünk Pipás Pista,
Így lett ő is felakasztva,
Harminchárom hideg telén
Lógott a saját kötelén.

A hóhérkötél alatt állva az utolsó szó jogán
Üzenem asszonytársaimnak, mindenki segítsen magán!

Én magam is asszony volnék, Rieger Pálnak asszonya,
Kit férjitűl oly sok erőszak ért, született Fődi Piroska.

Asszonyszívvel, férfikarral, az az egy csak, mit megbántam,
Végeztem harminchat latorral, hogy többel el nem bántam.

Végezetül jegyezze meg minden erőszakos férfi,
Eljön érte rőf kötelével özvegy Pipás Pista néni!
7. Édesanyám
Fehér ruha a fejemen,
Fekete gyász a szívemen,
Fekete gyász a szívemen
Jajjj…

Mer’ akit én úgy szerettem,
Kinek vériből születtem,
Elment, kitől ember lettem,
Jajjj…

Hiába már a szó,
Hiába volna jó.
Hiába már a könny,
Ha elmegy, itt az idő, hogy elköszönj!

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Kit fogadtam, kit nem soha,
Jajjj…

Most ha élne megfogadnám.
Arcát tenyerembe fognám,
Kezit-lábát megcsókolnám,
Jajjj…

Édesanyám rózsafája
Édesanyám rózsafája
Én voltam az egy virága
Én voltam az egy virága
Úgy fáj!
Úgy maradtam árvaságra már

Édesanyám sok szép szava,
Édesanyám sok szép szava,
Kire nem hajlottam soha,
Kire nem hajlottam soha,
Úgy fáj!
Úgy hajlanék, de túl késő már

Otthona már a temető,
Hull a könnyem, mint az eső.
Hull a könnyem, mint az eső,
Jajjj…

Könnyem hull, ha más nem látja,
Édesanyám sírhalmára,
Így jutottam árvaságra
Jajjj…

Édesanyám rózsafája
Édesanyám rózsafája
Én voltam az egy virága
Én voltam az egy virága
Úgy fáj!
Úgy maradtam árvaságra már

Édesanyám sok szép szava,
Édesanyám sok szép szava,
Kire nem hajlottam soha,
Kire nem hajlottam soha,
Úgy fáj!
Úgy hajlanék, de túl késő már

Édesanyám édes teje
Édesanyám édes teje,
Keserű a más kenyere
Keserű a más kenyere.
Úgy fáj!
Túl keserű, túl savanyú már

Édesanyám rózsafája
Édesanyám rózsafája
Én voltam az egy virága
Én voltam az egy virága
Úgy fáj!
Úgy maradtam árvaságra már...
8. A hűtlen asszony balladája
Életembe’ egyszer voltam csak boldog
Akkor is a két szememből könny csorgott
Sírtam biz én, örömömben, hogy szeretsz,
Bánatimban, hogy az enyém nem lehetsz.

Menj el uram menj el aj Kolozsvárra
Kolozsvárra, apámnak a házába
Hozd el onnan hozd a nagy vég vásznokat
Vásznokat és ingyen kapott gyóccsokat

Ne menj apám, ne menj aj ne menj házból ki
Anyám asszon bizony Barcsait szereti
Nemcsak hogy szereti, ajtón beengedi
Ajtón beengedi, ágyába fekteti.

Hallod asszon hallod mit ebeg a gyermek
Ne hidd édes uram részeg ez a gyermek
Indulj el csak bátran aj ki Kolozsvárra,
Haza is érkezhetsz holnap éjféltájba’.

Csak elindulok én az asszon szavára
Az asszon szavára aj ki Kolozsvárra
Haj, de visszafordít engem az én szívem
Mit csinálhat otthon az én feleségem?

Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszon feleségem!
Mingyár nyitok, mingyár édes jámbor férjem
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat
Hadd kössem elömbe az előruhámat

Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszon feleségem!
Mingyár nyitok, mingyár édes jámbor férjem
Hadd huzzam lábomba fejelés csizmámot
Hadd kössem fejembe viselő ruhámot

Rád törém az ajtót, asszon feleségem
A te szeretődet add kezembe nékem.
Bárhová is bútt el, majd én előszedem,
Majd én előszedem, és a fejét veszem.

Add elő a latort, te asszonyi állat
Addig úgysem nyugszom, feldúlom a házat
Hová rejtetted el, ó te ringy-rongy céda,
Elég nagy tán néki a tulipántos láda.

Ahajt fogja a lezárt tulipántos ládát
Véges végig leszakítá ódalát
Kihengeredék a Barcsai belölle,
Kapja kardját, fejit vevé ővélle.
Hallod feleségem, hallod asszon, hallod,
Három halál közül melyiket választod?
Vagy azt választod el, hogy fejedet vegyem,
A te szép fejedet az ablakba tegyem.
Vagy azt választod el, hogy csontjaid törjem,
Szép selyemhajaddal házat kisöpörjem.
Vagy azt választod el, reggelig virrasztasz,
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartasz.

Hallod feleségem, hallod asszon, hallod,
Három halál közül melyiket választod?
Vagy azt választod el, hogy fejedet vegyem,
A te szép fejedet az ablakba tegyem.
Vagy azt választod el, hogy csontjaid törjem,
Szép selyemhajaddal házat kisöpörjem.
Vagy azt választod el, reggelig virrasztasz,
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartasz.

Életembe’ egyszer voltam csak boldog
Akkor is a két szememből könny csorgott

Három halál közül hogyha én választok, hét asztal vendégnek vigon gyértyát tartok.

Inasom inasom, én kissebb inasom
Hozzad elé hozzad a nagy kászu szurkot
Hozzad elé hozzad a nagy vég vásznokat
A nagy vég vásznokat, ingyen kapott gyóccsot

Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek
A sok ingyen gyóccsot a fejire kössétek
Fejinél kezdjétek, talpig szurkozzátok
Talpánál kezdjétek, végig meggyútsátok!

Lánggal úgy lobogjon ez a hűtlen asszon
Lánggal úgy lobogjon, velünk úgy vigadjon.

Jertek szomszédaim, jertek jó barátok
Evéshez, iváshoz hét asztalt állítok.
Víg muzsikaszóval gyertyát is melléje,
Egész éjjel lobog annak sárga fénye.

Húzzad te hegedűs, verjed te cimbalmos,
Házam zeneszótól, tánctól legyen hangos
Világoljon hozzá a nagy gyertya fénye
Mostan hadd vigadjon a feleségem szíve!
9. Jaj Istenem, vigasztalj meg!
Életembe’ sose féltem, hogy majd egyszer el kell mennem,
Életembe’ sokat vártam, míg igaz szeretőt találtam.
Most, hogy végre megtaláltam, szerelmemre rátaláltam,
Napról napra jobban félek, hogy már nem sokáig élek.

Jaj, Istenem, m’ért vertél meg?
Jaj, Istenem, vigasztalj meg!
Elvitted a szeretőmet,
Összetörted szép szívemet.

Én Istenem, hagyj még élnem, hagyd még a rózsám szeretnem!
Ne kelljen még most meghalnom, szeretőmet gyászban hagynom!
Hadd nézzem még szép mosolyát, hadd simítsam aranyhaját,
Mindent, mi a szívemben van, engedd, hogy még néki adjam!

Nem akarok még elmenni, de akarok véle lenni,
Véle lenni, őt ölelni, szép szemében sütkérezni,
Csengő énekét hallgatni, őt a hideg széltől óvni,
Én istenem, hagyj még élnem, nem akarok menni, még nem!

Jaj, Istenem, m’ért vertél meg?
Jaj, Istenem, vigasztalj meg!
Elvitted a szeretőmet,
Összetörted szép szívemet.

Jaj, Istenem, m’ért vertél meg?
Jaj, Istenem, vigasztalj meg!
Hozd vissza ja szeretőmet,
Vagy vigyél utána ingemet!

Istenem, rám nem hallgattál, jaj, Istenem, de megcsaltál,
Ki ránk fájdalmat, s gyászt hozott, mindörökké légy átkozott!
10. Az én időm
-Az álom elkerül – a szem – kitágulva néz
-A test csak elterül – a lég - a mellnek túl nehéz

Ó te világ, méz és méreg,
Piros almában kis féreg,
Mind az évek, oly múló vagy,
Csalárd világ, engem elhagyj!

Nem hiszek már a szépségnek,
Sem az észnek, sem szentségnek,
Elhamvad, mint a százaz ág,
Kihúny, mint a gyertyaláng.

-A zaj elcsitul – a száj – már nem beszél
-Még egy dobbanás – a szív - nyugodni tér

A földi útnak vége, indulok
Ég és föld között vagyok
Várnak rám a csillagok
Egy sóhaj, és meghalok

-A szín megfakul – a bőr – lassan kihűl
-Még egy gondolat – s a lét - már elrepül

Az én időm, mint a szép nyár
Gyorsan pereg, menten eljár
S jő a sötét, a hosszú tél,
Tavaszt senki már nem remél.

Itt az idő megfontolnom,
Hogy végződik majd a sorsom,
Mert rövid e földi élet,
És oly közel van az ítélet.


A kürtzengés máris hallik,
Foszlik az éj, már hajnallik,
Útban értem az angyalok,
A kapu nyílik, és meghalok.
Info / Statistics
Bands : 28,300
Albums : 101,894
Reviews : 6,574
Lyrics : 94,520
Top Rating
 Vanden Plas
Christ.0
 rating : 92.3  votes : 25
 Kansas
Point of Know Return
 rating : 92.4  votes : 10
 Bathory
Bathory
 rating : 82.2  votes : 21